2014. december 11., csütörtök

Szerelmeslevél lesz az egyik karácsonyi süti


  Mikor kislány voltam, majd később ifjú asszonyként is szenvedélyesen gyűjtöttem az újságokban és itt-ott nyomtatásban megjelent recepteket, kiollózva azokat, és nagy lendülettel beragasztottam tematikusan válogatva egy spirálfüzetbe.
  Ez a füzet aztán később az élet viharában eltűnt. Vele együtt több általam már kipróbált recept is.
Nemrég egy felújítást követő pakolódás közben előkerült egy dobozból. Boldog voltam, amint időm engedte, átlapoztam és nosztalgiáztam.
Megtaláltam ennek a sütinek is a receptjét, aztán gyorsan megsütöttem. Isteni finom volt, pont mint régen.
  Emlékeim szerint, egyszerre rengeteget sütöttem, más apró sütik társaságában nagy , papírral bélelt dobozokban várta a sorát. Sokáig elállt, és nagyon szerettem.
  A füzetből fotóztam le a leírást érdekesség képpen, hisz még 4,60-s lisztet ír, ezen is látszik, nem mai csirke vagyok.
Sima finomliszttel készítem.
Majdnem úgy készül ahogy ott írva vagyon, annyi a külömbség, hogy én nem egymásra hajtom a tészta két kis csücskét, hanem összecsippentem. Ezért bizony sok kinyílik belőle, de így szeretem.

2014. november 21., péntek

Végy 12 liba far-hátat........és számoljunk együtt

Nézegetem a blogokat, és látom mekkora divat lett különleges és drága alapanyagokból főzni.
 Annak ellenére, hogy én is ismerem a mondást " Olcsó húsnak híg a leve" , szeretek  pénztárca barát ételeket az asztalra tenni. Ez nem szűklátókörűség, kóstoltam már sok különleges ételt, olcsót és drágát is, szerintem az elkészítés a dolog nyitja.
Nos....A kérdés, hogy tényleg híg-e az a bizonyos lé?
A jelen esetben az olcsó hús a liba far-hát. 12 db-t vettem 700,- forintért.
Bár én imádom a sült liba-kacsa far-hátat, rajtam kívül senki nem eszi meg.Ezért muszáj találékonynak lenni.
Most lássuk mi minden készült belőle:
Lenyestem az összes könnyen levágható hájat róla , 1 kilónyi lett belőle.
Éles késsel levágtam a kicsi hús cafatokat, 80 dekányi jött össze.
Mindegyik far-hátról levágtam a nyaktövet, 12 db 7-8 centis libanyak darabot  kaptam.
A hátában van egy mirigy mindkét oldalon, ez a libánál jó vastag hájba ágyazódik bele. Ezt is kikapartam hájastól, mindenestől. Ezt én a sült far-hát esetében ínyenc falatnak tartom.
Ennyit az előkészítésről, ami egyébként nekem több mint 1 órámat emésztette fel.

Kezdődhett a főzöcske.

A lekopasztott far-hátból 4 darabot belegyömöszöltem egy 6 literes fazékba, alaposan bezöldségelve, isteni húsleves lett belőle. Grízgaluskával ahogy illik. Két napi leves adagunk.

Míg a leves gyöngyözve rotyogott, a hájat egy nagyobb lábosba tettem, annyi vizet öntve rá, hogy épp csak ellepje, nagy lángon felforraltam, majd kisebbre vettem a gázt, és addig sütöttem sűrűn keverve, míg e hájakból piros omlós ropogós tepertők lettek.
Ekkor kihalásztam a tepertőket, a zsírt üvegbe öntöttem.
1 liter !!! libazsír lett belőle és 20 dkg libatepertő.

A lábos aljára kicsit lesült pörcöt nem hagyván kárba veszni, ugyanebbe a lábosba belehajigáltam a mirigyet a hájjal, leöntöttem vízzel, ezt is csak épp hogy ellepje. Rászeltem nagyobb kockákra 2 közepes fej hagymát, hozzádobtam 6 szép gerezd fokhagymát és egy 10 centis ágas-bogas kakukkfű ágat a kertből.2 teáskanál só és őrölt bors is került a tetejére. Felforraltam és utána lassú tűzön pároltam. Mikor már elfőtte a levét, csak a zsír rotyogott, belekevertem 1 evőkanál nem csípős paprika krémet.Ez adja meg majd a színét, gondoltam.
Üvegbe került, kiváló szendvicskrémként, 3/4 literes az üveg. Megkóstoltam, isteni finom!

Jöhet a húsnyesedék. Ledaráltam, 2 szelet áztatott és kifacsart fehér kenyér kíséretében, sóval, borssal, fokhagymával, kakukkfűvel és egy csokor petrezselyem zölddel összegyúrva rudakká formázva most olajban sütöttem ki. 17 db fasírt pogácsa lett belőle, bőven több mint egy ebédnyi. Aki már evett liba vagdaltat, az tudja, hogy ezerszer finomabb mint a disznóból készült.
Burgonyapürével került a tányérokra.

A 12 db libanyaktőből valamelyik nap gombás nyakpörkölt készül majd, addig a fagyasztóban várakozik, még két adagnyi levesnek való társaságában.
Mindez 700,- ft-ból került az asztalra. Ugye hihetetlen.!?




2014. február 4., kedd

Szilvás pite, nálunk kevés tészta....sok-sok gyümölcs





A gyümölcsös piték a kedvenceim. Almás, meggyes, szilvás mit itt....és sorolhatnám még hosszan.
Sokáig kerestem hozzájuk a nekem legjobban tetsző tésztát.
Íme. Vékony és könnyű, gyorsan összeállítható, olcsó.
Használható minden pitéhez. Nem csak a gyümölcsös pitéket készíthetjük vele, de túrós, diós, mákos töltelék is kerülhet bele.


Hozzávalók:
- 40 dkg liszt
- 25 dkg margarin
- 5 evőkanál cukor
- 2 tojás
- 2 púpozott kanál sűrű tejföl
- 1 cs sütőpor
- 1 cs vanillin
- pici só
- fél citrom lereszelt héja
Töltelék :
 Nálam most 1,5 literes üveg " pite szilva" a kamrámból.( ennek hiányában fagyasztott vagy befőtt szilva illetve valami más gyümölcs  és 10-20 dkg cukor)
- 1 cs vanilliás pudingpor

A gyümölcsöt a cukorral és a pudingporral összeforralom, kicsit hűlni hagyom. Csak langyosra, nem teljesen hidegre.
Míg hűl. elkészítem a tésztát.
A lisztet a margarinnal elmorzsolom, majd hozzáadva a többi alkatrészt, gyorsan képlékeny tésztává dolgozom.
Ketté véve, lapokat nyújtok.
Az alsó lapra ráhalmozom a tölteléket, befedem a másik lappal, villával megszurkálom a tetejét és mehet a sütőbe. 200 fokra előmelegített sütőben, 10 perc múlva cca 180 fokra visszavenni a hőt addig sütöm, míg a teteje megpirul kicsit.



2014. január 27., hétfő

Kesergés a jó magyar falu emléke felett



  Nem jó szájízzel írok most. De muszáj kiadni magamból.
Mint már írtam, én a flaszteron nőttem fel, városlakó gyermek voltam.
De apróságként, majd később a vakációkat hosszú évekig falun élő nénémnél töltöttem, hisz anyám dolgozott.
Csodás emlékeim maradtak ezekről az évekről.
  A falu, a "magyar" falu nekem jelentette az összetartást, a barátságokat, a szomszédból áthozott tányér sütiket, a tor idején küldött és kapott kóstolókat. A különböző, nekem ismeretlen és idegen, talán éppen ezért roppant érdekes szokásokat.
Büszkén vittem a szakajtóba rejtett kenyeret a pékhez, hisz ott sütötték ki.
Boldogan mentem fejés után a csarnokba, ahol leadták a lefejt tejet.
Mondanom sem kell, hogy mindkét helyen jóízű beszélgetéseket ácsorogtam végig szájtátva.
Mindenkinek kellett köszönnöm. Ha nem ismertek, bizony megkérdezték: Kislányom, kinek a lyánya vagy. Nem elírás. Bizony apám lyánya voltam ott.
A nevetős, bolondozós szüretek, a disznóvágások, a kukoricatörés. Minden ott voltak a család, a barátok, a szomszédok. Vagyis---mindig jött a segítség.

  Később, 20 éves fiatalasszonyként az első saját házunkat is falun vettük, hisz akkor is ott volt megfizethetőbb.
Nyár közepén költöztünk idegenként egy kis somogyi zsákfaluba, egy rég nem lakott hatalmas sváb házba.A kertben magasan állt a dudva, a baromfi udvaron csak hatalmas kórók meredeztek.
De a költözést követő napok arról szóltak, hogy jöttek a szomszédok
 ." Hoztam pár tojást, mert nincs még tikotok"
  Kosár paprikával, mert még nem dógózik a kert, csibével, gyümölccsel, volt aki füstölt dolgokat hozott.
Majd jövőre lesz nektek is
  Hangsúlyozom, nem voltunk szegények.( még bőven az " átkos"-ban).
  És mégis, nem csak bámultak ránk , nem voltunk gyüttmentek, befogadtak bennünket abba a kis közösségbe.
Mikor az első gyermek születése után elköltöztünk, az egész falu búcsúzott tőlünk.

  Aztán újra városlakó lettem. Jobbnak láttam a gyerekek miatt.

  Tán 8 éve, hogy újra falura költöztem. Vissza a gyermek szemével oly szépnek látott néném falujába.
 Csodás helyen élünk, a természet ölén. Ha "városi" ember vetődik hozzánk, mind itt szeretne élni.
De valahogy megkopott a fény. Mást kaptam mint amire emlékeztem. Itt nem fogadják el az "idegent".Csak gyüttment vagy. Csak idegen maradsz. Lassan behúzódsz a saját vackodba.
8 év alatt nem sikerült elérnünk, hogy ha havazik tiszta legyen az aszfaltutunk. Pedig jó nagy lejtő vezet le a faluba. A falu legnagyobb lejtője.
Míg a fiuk itthon voltak, éveken át lelapátolták az egész utcát. Száz méterekben beszélünk.
Most péntek óta nem tudtam lemenni, hisz tiszta hó és jég az út. Öngyilkosság lenne kocsival nekiindulni. Gyalog pedig sajnos nem tudok. Le még csak lejutnék, de vissza már nem megy.

Kiskirály mezőgazdász, aki a falu megbízásából tolja a havat, úgy dönt minden évben, hogy nem jön be az utcánkba. Elmegy az utca előtt, talán még 3 percét is elrabolná a dolog, ha bejönne.
Nincs együttérzés, nincs a jól elvégzett munka ideája, nem nézi, nem látja az EMBERT. Csak sebtében, immel-ámmal tenni valamit hisz fizetnek érte, nem is keveset.

Elkeserítő. Itt ülök fenn a hegyen magam, és várom, hogy elolvadjon a hó és kiolvadjon a szívem.