2014. január 27., hétfő

Kesergés a jó magyar falu emléke felett



  Nem jó szájízzel írok most. De muszáj kiadni magamból.
Mint már írtam, én a flaszteron nőttem fel, városlakó gyermek voltam.
De apróságként, majd később a vakációkat hosszú évekig falun élő nénémnél töltöttem, hisz anyám dolgozott.
Csodás emlékeim maradtak ezekről az évekről.
  A falu, a "magyar" falu nekem jelentette az összetartást, a barátságokat, a szomszédból áthozott tányér sütiket, a tor idején küldött és kapott kóstolókat. A különböző, nekem ismeretlen és idegen, talán éppen ezért roppant érdekes szokásokat.
Büszkén vittem a szakajtóba rejtett kenyeret a pékhez, hisz ott sütötték ki.
Boldogan mentem fejés után a csarnokba, ahol leadták a lefejt tejet.
Mondanom sem kell, hogy mindkét helyen jóízű beszélgetéseket ácsorogtam végig szájtátva.
Mindenkinek kellett köszönnöm. Ha nem ismertek, bizony megkérdezték: Kislányom, kinek a lyánya vagy. Nem elírás. Bizony apám lyánya voltam ott.
A nevetős, bolondozós szüretek, a disznóvágások, a kukoricatörés. Minden ott voltak a család, a barátok, a szomszédok. Vagyis---mindig jött a segítség.

  Később, 20 éves fiatalasszonyként az első saját házunkat is falun vettük, hisz akkor is ott volt megfizethetőbb.
Nyár közepén költöztünk idegenként egy kis somogyi zsákfaluba, egy rég nem lakott hatalmas sváb házba.A kertben magasan állt a dudva, a baromfi udvaron csak hatalmas kórók meredeztek.
De a költözést követő napok arról szóltak, hogy jöttek a szomszédok
 ." Hoztam pár tojást, mert nincs még tikotok"
  Kosár paprikával, mert még nem dógózik a kert, csibével, gyümölccsel, volt aki füstölt dolgokat hozott.
Majd jövőre lesz nektek is
  Hangsúlyozom, nem voltunk szegények.( még bőven az " átkos"-ban).
  És mégis, nem csak bámultak ránk , nem voltunk gyüttmentek, befogadtak bennünket abba a kis közösségbe.
Mikor az első gyermek születése után elköltöztünk, az egész falu búcsúzott tőlünk.

  Aztán újra városlakó lettem. Jobbnak láttam a gyerekek miatt.

  Tán 8 éve, hogy újra falura költöztem. Vissza a gyermek szemével oly szépnek látott néném falujába.
 Csodás helyen élünk, a természet ölén. Ha "városi" ember vetődik hozzánk, mind itt szeretne élni.
De valahogy megkopott a fény. Mást kaptam mint amire emlékeztem. Itt nem fogadják el az "idegent".Csak gyüttment vagy. Csak idegen maradsz. Lassan behúzódsz a saját vackodba.
8 év alatt nem sikerült elérnünk, hogy ha havazik tiszta legyen az aszfaltutunk. Pedig jó nagy lejtő vezet le a faluba. A falu legnagyobb lejtője.
Míg a fiuk itthon voltak, éveken át lelapátolták az egész utcát. Száz méterekben beszélünk.
Most péntek óta nem tudtam lemenni, hisz tiszta hó és jég az út. Öngyilkosság lenne kocsival nekiindulni. Gyalog pedig sajnos nem tudok. Le még csak lejutnék, de vissza már nem megy.

Kiskirály mezőgazdász, aki a falu megbízásából tolja a havat, úgy dönt minden évben, hogy nem jön be az utcánkba. Elmegy az utca előtt, talán még 3 percét is elrabolná a dolog, ha bejönne.
Nincs együttérzés, nincs a jól elvégzett munka ideája, nem nézi, nem látja az EMBERT. Csak sebtében, immel-ámmal tenni valamit hisz fizetnek érte, nem is keveset.

Elkeserítő. Itt ülök fenn a hegyen magam, és várom, hogy elolvadjon a hó és kiolvadjon a szívem.

4 megjegyzés:

  1. Ugyanezt tapasztalom a magam 28 évével, pedig mindig falun éltem, csak úgy adódott, hogy mindig más faluban. Foghatjuk a rohanásra, de szerintem csak lustaság. Már nem segítenek egymásnak az emberek, ha meg mi segítünk, már azt nézik, hogy "miért???".... És inkább el sem fogadják, mert azt hiszik, várunk érte valamit. Több már a rosszindulat, és az önzés, de ennek szerintem az is oka, hogy nehéz megélni. Viszont vannak dolgok, amik nem kerülnének pénzbe.... :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony .... Elvesztek az értékek. de ha ez így van, akkor az én generációm tehet róla, hisz bennünket még "szeretni és tisztelni a másik embert" neveltek. Mi már valamit elszúrtunk???

      Törlés
  2. Nevelgetem a két kisfiamat, a nagy 3 éves, a kicsi másfél. Próbálom a szívem szerint, hozzá rakva a mostanában sokat hangoztatott elveket, bár szerintem ahhoz még nem bizonyítottak ezek az elgondolások, hogy megérdemeljék az elv elnevezést. Szóval: elvesztem a sok elmélet között. "ne terheld le", "ne utasítsd", "így óvd a lelkét, úgy óvd a lelkét", "neki is nehéz a dackorszak", "légy türelmes", "minden idődet töltsd vele".... És tudod mi lett? Összeroskadok, annyira igyekszek, még a végén nekem van bűntudatom, ha rácsapok a fenekére a nagynak, mert lelöki a székről a kicsit, mert biztos nem voltam elég türelmes, vagy megértő, vagy ilyesmi. Félre ne érts, nem vallom, hogy egy gyereket agyon kell verni, hogy fegyelmet tanuljon, de a nagy liberális gondolkodás először a tanárok kezéből vett ki minden eszközt, sajnos ennek már látjuk a következményeit, most pedig a szülők a célpont. Szigorúan fogom a fiúkat, mert muszáj, ha férfit akarok nevelni, nem pedig anyjuk szoknyájába csimpazkodó kis majmokat. Mert szerintem nem kell őket folyton játszóházba hordani, meg körbeugrálni. Ha ti, a te generációd elrontott volna valamit, akkor azok, akik most "nevelnek" gyereket, még jobban elrontják. Nem tudom, már hová tartunk, és mi lesz így, de a most tizenéves réteg már többnyire borzalmas. A húszasok között nagyon kevés a kivétel. Tudod, én nem igazán tudok semmit az előző rendszer valós milyenségéről, de az biztos, hogy nem te, ti, mint egyén tehettek a dologról, hanem szerintem az a fene nagy szabadság, a fogyasztói társadalom. Az, hogy előjöhet az emberekből az ösztönlény, és a megélhetésért ki kell kaparniuk egymás szemét. Nagyon kevés ember győz az ösztön felett... :(
    Bocsánat, ha túl hosszúra sikerült a válaszom.

    VálaszTörlés
  3. Kedves webmester,

    Észrevettük, hogy sok finom receptek talállhatók a blogodon, és egyúttal szeretnénk bemutatni neked az új honlapunkat, http://www.osszesrecept.hu/ ahol a felhasználók válogathatnak több mint 110 000 összegyüjtött receptek közül. Naponta növekedik a látogatók száma, ami jelenleg több mint 30 000 klikket jelent. Az oldalon szintén talállható egy rangsor a leggyakrabban látogatott blogokról. Ha hozzácsatolod a te blogodat is, mi indexeljük a recepteket, és a felhasználók ezután receptjeidet könnyen megtalállják a keresőnk segítségével, majd a recept klikkelése után átirányítja őket a te blogodra. Tehát egyre több látogatód lesz az oldalon. Ne aggódj, minden teljesen ingyenes.

    Osszesrecept.hu testvéroldalai megtalállhatók világszerte. Nagyon örülnénk, ha a te blogod is része lenne ennek a nagy családnak.

    Ha bármilyen kérdésed van, kérem lépj velünk kapcsolatba, szivesen segítünk bármivel.

    Üdvözlettel,
    Tünde

    VálaszTörlés